VIDEÓ: Évszázados fényképeken kel életre a hazai borkultúra

A 19. és 20. században készült ritka felvételek animációjával kelti életre hazánk borkultúráját az Animatiqua és a Magyar Bor Személyesen együttműködésében készített új rövidfilm. „A magyar bor archív filmje” méltó módon állít emléket gazdag borkészítési hagyományainknak, látványos filmtechnikai bravúrokkal megelevenítve régmúlt idők életképeit.

Az „Eltűnt Budapest” videó-trilógiát is jegyző Animatiqua és a közösségi bormárkát gondozó Magyar Bor Személyesen csapata szőlészeti-borászati történelmünk fejezeteibe enged bepillantást a rövid videóval, ezzel is tisztelegve a mai magyar borászatot megalapozó elődeink előtt. A digitális illusztrációt és 3D technikát ötvöző, képi és hangeffektekkel élővé tett három perces film hazánkban készült, fekete-fehér archív felvételeket feldolgozva született meg.

Több mint 700 fotó közül választottuk ki azt a harmincat, amelyek végül bekerültek a filmünkbe. Talán nem gondolnák az emberek, de egy ilyen feladat komoly kutatómunka is egyben. Ezzel az anyagunkkal vállaltan az érzelmekre kívánunk hatni, ezért különös gondossággal választottuk ki a képekből azokat, amelyek beleillettek ebbe a koncepcióba. Minden snittet aprólékosan dolgoztunk át. A fotók digitális változatait rétegekre bontottuk, hogy az egyes elemek önmagukban is mozgathatóak legyenek, illetve külön felvett effekteket is alkalmaztunk. Ezeknek köszönhetően láthatnak a nézők a képeken békésen úszó felhőket, présből, lopóból, kancsóból csordogáló bort, vagy éppen az édes illatra érkezett méheket – részletezte Kondacs András, az Animatiqua alapító-cégvezetője.

A részben feliratozott, régi fotók segítenek az ismerős tájak és jelenetek beazonosításában, miközben a zenei aláfestés és a képekből sugárzó harmónia azt sugallja, hogy bár kemény munkával született meg a bor hosszú évtizedekkel, évszázadokkal ezelőtt is, mégis örömöt, büszkeséget jelentett a szőlőt gondozó és bort készítő embernek. Miközben az eszközök, a borkészítés mikéntje sokat változott, a bortermő tájak és a benne élő ember annál kevésbé: a bor nemcsak munkát, hivatást, megélhetést jelent, de örömöt, az alkotás folyamatának és az ízek felfedezésének élvezetét, a közösség és a természettel való együttélés érzését.